Kicsi oroszlánok
Anyai ömlengés következik.
A teljes hetem oroszlánjelmez varrással telt. Konkrétan hétfőtől csütörtökig minden nap nyolctól négyig. Minden este próbáltunk, a félkész jelmezekben kúsztak-másztak rémisztő hörgések, morgások közepette.
Aztán mára kész lett mindét jelmez, és a gyerekek vegyes érzelmekkel indultak ovibölcsibe. Iván kifejezetten megszeppent, hogy Emma nélkül kell oroszlánnak lennie, pedig mindenki agyon dísérte. Megnyugtattuk, reggeli után mennek át az oviba. Még nem láttam ennyire elbizonytalanodva a nővére hiánya miatt.
A bölcsiben álmos péntek reggel volt, a legtöbb gyerek be sem volt öltözve, így Iván méginkább vonakodott bemenni oroszlánvalójában.
Így egy nem annyira vad, mint inkább egy bújós oroszlánt hagytam ott.
Az oviban már másképp muzsikáltak.
Vidám vásári hangulat uralkodott. Rögtön elsőként egy zseniális Findus-ba botlottunk, majd a számtalan hercegnő és pókember között feltűnt egy édes Fifi is. Pont olyan bájos pufók arcocskával, tökéletes jelmez volt.
Egy másik oroszlán is volt a csoportban, amolyan vásárolt jelmezben, és kicsit összeszorult a szívem látva az anyukát, ahogy Emma jelmezét nézte. Tudom, hogy nagyon kevesek vannak olyan szerencsés helyzetben, hogy egy teljes hétig lehetőségük van jelmezt varrni, kiélni a kreativitásukat (mert persze tudom én jól önmagam szórakozására csináltam), és nem csak az idő, hanem a kedv is.
Végül Emma felvette a jelmezét, hörgésre, morgásra hangolta magát (hetek óta tökéletesítik a megfelelő hangfekvést), befestettem a körmét sötétbarnára, és már ment is a forgatagba.
Büszke vagyok az én két kis oroszlánomra. Már nagyon várom a képeket, remélem lefényképezik kettejüket.
Jura pedig azt mondta, hogy ezen az egész jelmezesdin keresztül megmutatkozott a jellemem. Igaz, hogy soha nem varrtam egy centit sem, de én egyből egy (kettő) snitt nélküli oroszlánjelmezbe fogtam. És ahogy elhatároztam, azzal a lendülettel meg is valósítottam, tűzön vízen keresztül.
Nem ismerek lehetetlent, ha saját elhatározásomból teszem, akkor megvalósítom, bármi áron is.
2008/02/01
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
jaj istenem, ez annyira szép volt!
Kis nyavajások, nem lehet őket nem szeretni. Ez a mi vesztünk... :-)))
Megjegyzés küldése