A kukás bácsik istenek

Ma reggel teljes mértékig ráébredtem erre az egyszerű tényre, amit a világ összes gyereke persze már eddig is tudott.
Én a kukámnak minden négyzetcentiméterét kihasználom. Amikor látszólag megtelt, akkor én beleállok, és ugrálok rajta kicsit. Ezzel a módszerrel tökélyre fejlesztettem a tömörítést. Viszont olyan nehéz lesz a kuka, hogy alig bírom levonszolni a kapuig. Pedig kereke is van...
Reggel családilag álltunk az ablakban, és lestük a kukás autót - már ahogy ezt minden péntek reggel tesszük.
Jurával mindketten arra tippeltünk, hogy a mi kukánkat beakasztja a hátsó billenőbe a pasi, nem csak úgy beborítja, mint a többit.
Éééés nem! Felkapta, mint a pihét, és beborította a cuccot.
Leesett az állunk. És ekkor már tudtuk, hogy a gyerekeknek van igaza, és a kukás bácsik tényleg istenek!