Tegnap zombi voltam
Mostanában egyre gyanusabbá vált, hogy az alkoholt egyre nehezebben, és hosszabban bontja le a májam, mint ahogy én azt megszoktam. A laboreredményeim is ezt támasztották alá, a májfunkcióm nem lett százas.
Elképzelhetetlen, hogy három pohár könnyű, minőségi fehérbor elfogyasztása, sok víz, és nagy alvás után reggel részegebb legyek, mint amikor lefeküdtem.
Napközben még simán sípolt volna a szonda, ha fújattak volna velem.
Hipergáz.

Hipergáz, hogy elfelejtettem kindertojást vinni Emmának, mikor megígértem. Úgy éreztem magam, mint egy szarházi alkesz, aki mattrészegen még a gyerekéről is megfeledkezik.
Ezek után egész nap zombi voltam. Bevásároltam, de Fótról hazafelé jövet úgy éreztem, hogy nem bírok Veres felé kerülni, haza is alig érek.
Lepunnyadtam a gép elé, akkor kicsit kipihentem magam.
Aztán irány az ovibölcsi, rohanás haza, mert jönnek Orsiék.

Ezer éve nem találkoztunk velük, és már nagyon hiányoztak, de én olyan kripli voltam, hogy még a palacsintasütést sem élveztem. Úgy éreztem, kiájulok a tűzhely mellől. Idegesített a nyüzsgés, az agyam lomhán döccent, gondolatokra már nem futotta az erőmből.
Rengeteg vizet megittam, de alig pisiltem, estére teljesen felvizesedtem.
Végül fél tízkor elmentek Orsiék, tízkor már a gyerekek is ágyban voltak, Jura altatta őket.
És beájultam az ágyba, és AZONNAL elaludtam.

Hajnalban átjött Emma, de most az sem esett jól, hogy hozzámbújt, nagyon pihenni akartam. Végül helyet cserétünk Jurával, így tudtam még aludni.

Ma is nyomi vagyok, de közel sem annyira, mint tegnap. Jönnek vendégek, főztem isteni csirkebecsináltat, meg rakott krumplit.
Remélem a tegnapi csak valami egyszeri szívás volt, mert azon túl, hogy bosszantott, még ijesztő is volt.
Az alkoholnap meg befellegzett, úgy tűnik arról a kevés kis borról is le kell mondanom, amennyit eddig megittam.