Délelőtt röpke két és fél óra alatt bejutottam a dokihoz. Talán igaz lehet ez az influenza-dolog, mert a váró csurig volt prüszkölő emberekkel. Igaz, én teljesen egészségesen mentem oda, hiszen csak a jogsim miatt kellett az orvosi igazolás, kicsit parázok, hogy elkaptam valami nyavaját.
Az új doki nagyon szimpi, elröhögcséltünk. Megmérte a vérnyomásomat, majd közölte, hogy agyvérzést tuti nem fogok kapni a 110/70-es vérnyomásommal. Mondtam neki, hogy ez is két kávé után ennyi...
Megbökték az ujjamat is egy cukor teszt erejéig, ezen is elkuncogtunk, hogy a múlt héten jelmezvarrás okán már szitává luggattam az ujjaimat, szinte már hiányzott egy tűszúrás az ujjamból.
Ha már ott voltam, kértem egy beutalót vérképre, vizeletre, éppen ideje már.

Azután betértem a patikába, megvenni a szokásos c-vitamin adagunkat.

A nap poénja, hogy az előbb hívtak a patikából, hogy megtalálták a bankkártyámat, és kinyomozták a telefonszámomat, hogy ertesíteni tudjanak. Várnak szeretettel a bankkártyámmal együtt.
Leesett az állam. Hát ja kérem, ez falu, itt így megyen...