2008/02/06

Én ezt nem értem, hogy mi történt a gyerekeimmel. Már kezdek komolyan aggódni, annyira jók. Napok óta még csak a hangomat sem kellett felemelnem. Szófogadóak, jófejek, akár félórákat is eljátszanak együtt. Ülnek egymással szemben, közöttük kiterítve az orvosi táska, és elmélyülten vizsgálják, injekciózzák egymást.
Le is videóztam, hogy maradjon bizonyíték az utókornak, vagy sötétebb időszakokban megnézhessem, hogy igen, volt ilyen, nem csak álmodtam.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jaj, Iricc, nem szabad az ilyet leírni (csak simán örülni), mert ilyenkor szokott pár napon belül megfordulni a dolog:). Legalábbis nálam tuti így van, amint kimondok a gyerekkel kapcsolatban valami pozitív változást, azonnal zuhanás a mélybe....:).
szilvi/szlivka