Mónika só

Házhoz jön, még áramot sem kell pazarolnom a tévébe.
Takarítónőm, Mónika, egy igazi csupaszív, dolgos parasztasszonyka, igaz nem túl sok elvégzett osztállyal. Bár foga - még - van.
A férje Jani, egy halgatag, ügyes ember. A munkanélküliség elől menekültek fel a viharsarokból.
Tíz éves kisfiuk Jancsika küzd a falusi iskolában.
Mónika takarít, gyerekekre vigyáz, dolgozik a helyi CBA-ban. Jani csak nem talál munkát, Mónika panaszkodik rá, egyre többet.
Pénteken egészen izgatottan jött takarítani, zsezsgett, nyüzsgött, csak nem bírta elkezdeni a munkát. Mielőtt elindultam volna otthonról babátlanra, csak kinyögte, ami a csőrét bökte.
Az egyik kollegája -árufeltöltő szintén- ajánlatot tett neki.
Mónika só, nincs menekvés, jött utánam a fürdőbe, a ruhámért, mögöttem állt, míg sminkeltem gyűrögette a porrongyot izgalmában.
Aprólékosan megtudtam mindent Janiról, aki felháborító módon csak havonta egyszer "fekszik mellé", még mindig nem talált munkát, egyre feszültebb a kapcsolatuk, csak féltékenykedik naphosszat, hát persze hogy az a fess, elvált árufeltöltő teljes izgalomba hozta.
Legott meg is tudom, hogy az ajánlat mit is tartalmaz pontosan, csak előbb kitessékeltem a fürdőből amíg pisilek. Szinte látom, ahogy az ajtó előtt mereng, a rózsaszín tollseprűt morzsolgatja közben.
Mire indulnom kell, mindent megtudok. Az ajánlat tisztességesen tisztességtelen, visszautasíthatatlan. Tégy belátásod szerint - vigyorogtam, és elviharzottam, mert Jura már az ajtóban toporgott.
Kiváncsian várom a fejleményeket...