kijazisten.vagyokakivagyok.blog.com

2007 február 17. – Vatikáni idő szerint

Rohadt egy fejfájással ébredtem, hát kellett nekem ez?! Az angyalkórust elhajtottam a fenébe, csendet és nyugalmat akartam. Azaz akartam volna, de mi a fenét csináljak, ez egy ilyen meló, nincs szabadnap.
A múltkor is csak egy iciripicirit néztem félre, és tessék, mi történt, kirobbantottak egy világháborút. Aztán túlórázhattam orrvérzésig.
Na erről jut eszembe, szólnom kell P.-nek, hogy ma számítson egy kis tömegre, lesz egy terrortámadás odalent. Persze kell nekem ultizni a patás cimbivel, mindig ez a vége, vesztek. De ezzel most nem is akarok foglalkozni, csak vészeljük át balhé nélkül a reggelit. Egyszerűen nem bírom elviselni M. vádló tekintetét. Hát én sem vagyok szent, könyörgöm, vele ellentétben. Beszéltük is J.-vel, hogy el kéne küldeni egy karibi nyaralásra, kicsit nyugtunk lenne.
Na megyek reggelizni...

Nem is volt olyan szörnyű, J. még pocsékabbul néz ki mint én, egészen zöld a feje. Na persze, én szóltam, hogy csak csínján azzal a miseborral... Nem hallgatott rám (ami azt illeti SOSEM hallgat rám). M. persze végig őt piszkálta, nekem csak egy szemrehányó tekintet jutott, amolyan „na, persze, a TE fiad!”. Ebbe a vitába aztán nem mentünk bele, főleg hogy a szemrehányás Sz.L.-nek lenne jogos. Kitaláltam én ezt annakidején igen remekül. Na de ez már egy régi sztori...
Te jó ég, már ennyi az idő? Máris elkéstem az első meetingről. A Mártírok és a Vértanúk szakszervezetének fúziója a téma. Hogy miért kellek én ehhez?!
Na persze, csúnyán el vagyok maradva a mai csodatételekkel is. Sehol egy táncoló béna, vagy meggyógyult leprás. Bár ez az utóbbi időben amúgy sem trendi.
Na tényleg rohanok...

Valamivel később...
Persze ma sem jutottunk dűlőre a fúzióval kapcsolatban, ezek a szakszervezetisek dühödt vérebek. Szerencsére közben sikerült pár csodát elintéznem, jó ez az új sms-rendszer. Ebédre a tegnapi manna lesz, nem éppen a kedvencem, főleg nem melegítve.
Addig talán az imaszoftert is megcsinálják, mindig telenyomják spammal, és persze lerohad a szerver. Aztán meg visszhangos az ügyfélszolgálat a lengyelektől, hogy visszadobja a mailbox a levelüket.
Na megyek ebédelni.

P. irtó dühös volt, mert elfelejtettem neki szólni arról, hogy ma tömeg lesz a kapunál. A manna nemhogy tegnapi volt, de melegítés közben még oda is égették. Az vígasztal egyedül, hogy úgy tűnik nem csak én néztem tegnap alaposan a pohár fenekére. G. szemei vérben úsznak, az arca egészen felpüffedt, a szárnya ernyedten lóg. Még ebéd közben is valami kis disznó kuplét dúdolgatott. M. tajtékzik...
Délután egy szemináriuimra megyek, a címe: Isteni jelenések. Talán senkinek sem tűnik fel, ha szundítok egy kicsit a hátsó sorban. Mondjanak amit csak akarnak, a jó öreg csipkebokor trükköt úgysem lehet überelni.

Na hála Istennek (höhö), lassan csak végetér ez a nap! Megdumáltam a többieket, hogy rendeljünk pizzát vacsira. (Majdnem) egyhangúlag meg is szavaztuk. Egy hatalmas illatozó hawaii pizzával a gyomromban rögtön szebb a világ.
Na megyek aludni, hulla vagyok, holnap még vár rám pár szentéavatás, jelenés és egy pici földrengés is...