Sokadik éjszakák

Hamu a fejemre, alulbecsültem a lányomat.
Tökéletesen elalszik az ágyikójában (egyenlőre még őrizni kell, néha a kezemet is szorongatja közben), és gyönyörűen alszik egész éjjel. Reggel későn, vidáman, kipihenten ébred, és egyáltalán nem zavarja, hogy már nem vagyok ott mellette.
Megbeszéltük, hogy ha elalszik, akkor én visszamegyek a saját ágyamba.
Mondta hogy rendben van, a földön feküdni nagyon kényelmetlen lehet valóban.
Látszott, hogy ez a dolog teljesen rendben van a kis életében. Minden este megsimogatja a kis lepkéket és szivecskéket, amiket második éjszaka ragasztottunk az ágyára.
Amitől nagyon féltem, hogy majd mekkora lelki törés lesz neki, hogy kirakjuk a mi ágyunkból, annyira simán elfogadta az új helyzetet. Nagyon büszke vagyok rá!