Valamint hamár ilyen szájmenésem van...

Rájöttem, hogy mi a legborzalmasabb ebben az egész taknyosságban. Azt meg lehet szokni, hogy az ételek és italok ízét, illatát (nochdazu szagát) nem érzem, de egy valami teljesen kiborít.
Nem érzem a szeretteim illatát. Ez pedig számomra mindig is nagyon fontos volt, sosem szerettem példának okáért, ha Jura frissen fürdött, mert lesikálta magáról az általam oly nagyon szeretett ember szagát, amiben az ember ágymeleg alomszagba beleszuszog esténként, és jó érzésekkel alszik el.
A gyerekeim illatát is olyan nagyon szeretem. Ahogy változik velük együtt, a kezdeti savanykás tejillatból kinövő kisgyerek-illatukat. Az ébredés utáni álomillatot, vagy ahogy mi hívjuk: "nyakaszaga".
Ezt akarom visszakapni, de sürgősen, hiányzik nagyon!