Ötödik éjszaka

Előrelátóan akkor vittem csak fel Emmát, mikor Iván már mélyen húzta a lóbőrt. Kis vacakolás után vidáman elaludt.
Én átosontam az ágyamba végre Jura mellé, aki már nagyon hiányolt sok éjszaka óta. Kicsit izgultam, kicsit lelkifurkáltam, de végül nem volt semmi. Hajnalban felébredtem, átosontam betakarni őket. Emma hatalmasat aludt, nyolc körül ébredt fel, nagyon vidáman. Nem zavarta, hogy nem voltam mellette (sőt, a földszinten voltam már a fiúkkal). Lekiabált nekem, majd mikor megjelentem a lépcső alján, ragyogó arccal közölte velem, hogy nagyot alukált.
Igen megdícsértem, és nem győztem hangsúlyozni, mennyire büszke vagyok rá. Sokkal komolyabb menetre számítottam...