Tegnap megkezdtem a Nagy Ágyba-visszaszoktatás projektet.
Emma jó ideje velünk alszik, és ez kezd egyre kellemetlenebbé válni. Főleg a harcosabb éjszakákon.
Így aztán elhatároztam, hogy most vagy soha, elkezdem. A Suttogó-féle módszert alkalmazom, szép lassan, türelmesen.
Csütörtök óta lent aludt a vendégszobában anyuval, tegnapelőtt pedig velem. Olyan kutya beteg volt, hogy nem volt értelme felvinni az emeletre, egész éjjeles mászkálás kell hozzá.
Tegnap már egész jól volt, így felavattuk az új ágyat.
Szép kis faágy, rajta kék sátorral, a fejénél gombalámpa.
Odavonszoltunk egy matracot közvetlenül az ágya mellé, azon ágyaztam meg magamnak.
Az elsődleges cél az, hogy megnyerjem a bizalmát, és végigaludjon egy éjszakát a saját ágyában.

Tehát első éjszaka
Iván még ébren volt, mikor felhurcolkodtunk. Tovább nem tudtunk várni, Emma majdnem elaludt a kanapén.
Iván nagyon felélénkült, hiszen ő mindig egyedül alszik el.
Emma kicsit olvasgatott, majd lakapcsolta a villanyt. Iván hosszasan bohóckodott, vihogott a csendben.
Végül elnyugodtak, elaludtak.
Az éjszaka első felében Emmára több köhögőroham tört rá, végül éjfélkor Jura felhozta a hidegpárásítót, utána már sokkal jobb volt a levegő a szobában, Emma is elnyugodott.
Az éjszaka második felében többször is (négyszer-ötször) felriadt, szólongatott, de mindig megnyugtattam, hogy ott vagyok mellette. Néha a kezemet szorongatta hosszasan.
Reggel aztán Iván ébredt először, kicsit odakucorodott mellém. Bőven hét után keltünk fel.
Én teljesen össze vagyok törve, borzasztó kényelmetlen az a matrac...

Első lépésben szeretném elérni, hogy stabilan átaludja az éjszakát a saját ágyában. A Suttogó szerint akár hetek is telhetnek el így...