Tegnap meglehetősen vacak egy napom volt. Még pénteken telefonáltak az ékszerésztől, hogy elkészült Jura gyűrűje, hétfőn lehet érte menni. Nagy izgalommal vártam a hétfőt, alig tudtam magamban tartani,meglepetésnek szántam. Aztán hétfő délután mégis valahogy kikottyantottam a dolgot. Jura nagyon aranyos volt, biztosított róla, hogy ez így jobb is. Aztán míg ő a fodrásznál volt, én elmentem a gyűrűért. Ott ért az első csalódás, nem azt kaptam, amit megrendeltünk. Az enyém ugyanis teljesen mattított, ez meg fényes volt a szélén (ahol a sárga arany van két oldalt). Igaz, hogy ilyet már vehettünk volna akkor is, nem kellett volna 6 hetet várni, de rendben, nagyon szerettem volna már, hát elfogadtam. Hordás közben úgyis elmattul. Aztán mikor Jura kijött a fodrászatból, ráhúztam az ujjára. Ott ért a második csalódás. Kicsi volt. Szegénykémnek úgy nézett ki benne az ujja, mint egy kötözött sonka. Na usgyi vissza az ékszerészhez (még jó, hogy nem bítram kivárni, hogy hazaérjünk). Ott a nő közölte, hogy ez csak egy fél számmal kisebb, mint amit rendeltünk, biztos a melegtől be van dagadva az ujja (ma kb 15 fokkal van hidegebb, mint 6 hete, mikor a méretet megállapították). És különben is jó lesz az... Na itt durrant el az agyam. Nem elég, hogy nem azt kapjuk, amit megrendeltünk (horror áron), de még kicsi is, és ránk is akarják tukmálni. Mondtam, hogy jó, nézzük meg a tesztkarikát, hátha tényleg be van dagadva a keze. (A nő folyamatosan hülyének nézett, először közölte, hogy hát az nehéz lesz, nincs a méretében, mondtam neki, hogy én a tesztkarikákra gondoltam...) Erre adott egy két számmal nagyobbat. Na itt már iszonyú pipa voltam. Az egyetlen szerencséje, hogy Emma nyűgösködött a kezemben, különben iszonyú patáliát csaptam volna. Patkány vénasszony. Végig a szemünkbe sem nézett, úgy sunnyogott, sorozatosan át akart verni. Végül beoldalgott a kuckójába. A másik nő viszonylag kedvesebb volt, elkértük a teszthengert, és megnéztük, nem fél, de egy teljes számmal volt kisebb (szóval ebben is hazudott az a némber). A vége az lett, hogy gyűrű helyett kaptunk egy átvételi elismervényt, és egy ígéretet, hogy majd intézkednek, és ma telefonálnak.
Teljesen elrontották az estémet, amit már hetek óta úgy várok, hogy számolom a napokat. Az egész cirkusz során, az, hogy elnézést, el sem hangzott. Amikor kijöttünk, sírva fakadtam dühömben és csalódottságomban. Még most is nagyon pipa vagyok. Ha ma nem telefonálnak sűrű bocsánatlérések közepette, este bemegyek, és ott kő kövön nem marad, az tuti.