Igen kellemes kis napunk volt ma. Ott kezd?dött, hogy Emma átaludta az éjszakát, mégpedig oly módon, h még csak fel sem nyüsszent. Reggeli után (délben) nekivágtunk a nagy magyar szombatnak. Els? utunk az IKEÁ-ba vezetett. Mint ott kiderült ezen a szombaton fél Budapest úgy ébredt, hogy halaszthatatlan dolga van az IKEÁ-ban aznap, dél után valamivel. Vártunk egy strófányit a gyerekmegőrző előtt, mert teltház volt. Aztán a babakocsival igyekeztünk ösvényt törni a kavargó embertömegben. Amiért mentünk (ti. akciós emeletes ágy) természetesen nem volt, ellenben vettünk egy csomó szirszart nagyon drágáért...
(Jura itt toporog mellettem és követeli, hogy említsem meg, ez a nap azért indult ennyire jól, mert hajnalban szeretkeztünk egy csodálatosat. Igen. Igaza van. Tényleg.)
Aztán kajáltunk az étteremben húsgolyót meg ilyesmit. Van nekik egy jópofa ötletük (gyerekbarát dolog ez is), a mosdóknal egy külön kis szoba, kézmosóval, pelenkázóval és egy fonott karosszékkel. Baba-mama szoba. Két aprócska probléma van csak vele. Az egyik, hogy mivel a mosdók mellett van, átható latrina-szag lengi be, a másik pediglen az, hogy a babakocsi már nem fér be. Azért jófejek ezek a svédek. Jó hogy ilyen hideg van náluk, mert így állandóan az íróasztal mellett ülnek, és kitalálnak nagyon praktikus dolgokat.
Ezután átmentünk az Árkádba lottózni. Jura volt az utolsó előtti, aki még leadhatta a (nem, nem a szavazatát) a szelvényét. Kerestem Emmának meleg kissapit, de csak egy volt, ami jó volt rá. Akartam venni valami szép kis plüss rugit, de egyik rondább volt, mint a másik. Még a C & A-ben sem, pedig ott nagyon jó dolgok szoktak lenni. Ellenben kaptam egy isssssteni sapit (hozzá illő sállal), Zsófi pedig egy nadrágot. (Én is kaptam egy rövidnadrágot, nagy a szükség az ilyesmikre így ősszel.) Ja, és Emma kapot egy édes szőrös plüss kutyát, amolyan alvósat, amit elvihet majd az érettségiére is. Remélem leglábbis, hogy nem fogy el addigra, mert úgy tűnik szegény eb rühes picit, jelentősen hullik a szőre. Ez mondjuk nem akkora baj, így legalább van egy kis anyafílingje a dolognak, mert nekem meg a hajam hullik marokszám...
Végül békésen hazajöttünk, gördülékenyen lezavartuk az esti cirkuszt, és most abban a biztos tudatban heverészünk az ágyon, hogy királyok vagyunk.
Képek meg majd lesznek, csak igyekszem olyan helyet találni, ahonnan fel is tudom rakni őket.