Tegnap Jura üzleti vacsorán volt este, és bár nem jött későn (kb 11 körül), én már vígan húztam a lóbőrt. De annyira, hogy fel sem bírtam ébredni. Beszéltünk pár szót, de arra sem emlékszem, hogy mit.
Úgy volt, hogy én meg a barátnőmmel találkozom, de sajna nem jött össze. Ma pedig azokkal a barátaival találkozik, akik régen (mikor még csak szerető voltam) kíváncsiak voltak rám, ma már nem. Feleség-státuszba léptem, tehát szerintük semmi keresnivalóm nincs a szeretős bulin. Mindazonáltal mikor legutóbb voltam sem éreztem jól magam egyáltalán, kicsit befülledt a társaság és izzadtságszagúak ezek a bulik már. Abban semmi humoros sincs, hogy egymást baszogatják folyamatosan.
Azt kell hogy mondjam, ma nem történt semmi az ég világon. Vannak ilyen napok. Mindent egybe vetve remek kis nap volt ez a mai. Emma is kiegyensúlyozott, vidám kisbaba volt, sokat játszott, nevetgélt, pürrögött, végül este szépen hang nélkül elaludt. Napközben iszonyú édesen aludt, a kezeit olyan kecsesen tartotta. Le is fényképeztem, és elküldtem Jurának e-mailben itt repül a kismadár címmel.
Furcsa egy dolog ez a szerelem. Ha ránézek, mindig elönt a hála, hogy ilyen csodás párom lehet, olyan nagyon tetszik. Néha ha csak nézem, egy hétköznapi foglalatosság közben, szeretném, ha az agyam egy fényképezőgép lenne, és azt a képet örökre elraktározná. Elvesztegetettnek érzem azt az időt, mikor már kivettem este a kontaktlencsémet, és nem látom, csak nagyon homályosan. Annyira sajnálom, hogy elvesztem a lehetőséget, hogy lássam őt. Tisztán, élesen.