A mai nap legnagyobb hírértékkel bíró eseménye az, hogy Emma kakilt. Hát igen. Vannak mélypontok.
Egyébiránt tegnap voltunk Dévény mamánál. Nagyon kellemesen csalódtam benne, igen szőrmentén fikázta csak a többi orvost és módszert. Ráadásul amiket mondott, sokkal közelebb áll hozzám, mint az, amit a többi orvos mondott pl. a Sváb hegyen. Emma mostanában nem kifejezetten barátkozik szemüveges öreglányokkal, ez azt hiszem a múlt heti oltásra vezethető vissza. Hacsak meglát egyet, elkezd torkaszakadtából üvölteni. Így történt ez tegnap is. Hiába tették-vették magukat ott neki, nem hatotta meg. Okos ez a gyerek, na...
A végkövetkeztetés: hypotonia márpedig van, de ez sikeresen megoldható a dévény-módszerrel. Végre csinálnak is valamit vele, nem csak közlik, hogy fektessük hason, akkor is, ha úgy ordít, hogy taknya-nyála egybefolyik, anyuka sírhat vele max. (Ez a Sváb hegyi főatyaúristen doktor néni szakszerű tanácsa esetünkben a hypotónia orvoslására.)
A lényeg mindenesetre az, hogy végre sínen van a dolog, olyan emberek kezében, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak...

A kép megvan ám, csak éppen a képtár nem működik. Majd holnap.
Az agyam sem nagyon működik, mert hulla vagyok. Nem tudom, miért, talán mert Emma szokásával ellentétben felébredt az éjjel... Ja, és erről jut eszembe, teljesen meghatódtam, mert amikor a gyerek elkezdett nyüszögni (csak finoman, diszkréten, elvégre éjjel van), akkor Jura is felébredt. Na nem kell annyira értetlenül nézni... Hogy mi benne a pláne? Hát az, hogy az esetek túlnyomó részében apuci akkor sem ébred fel, ha a gyerek sikongatva üvölt. (Nem ez az apuci, hanem az apucik úgy általánosan.) Az apukáknak ilyen különös a hallásuk (pihenni kell a másnapi mamut vadászat miatt). De Jura felébredt, és én ebből tudom, hogy fontosak vagyunk neki. Hát ezért szeretem őt.
Na ez jó zavaros volt, de lényeg a bélyeg (a nyelvünk alatt)...
Emma anyázik, megyek...
Kép meg majd holnap.
Vagy ezt már mondtam?