A hétvége egész kellemesre sikeredett. Szombaton nagycsaládosok találkozón voltunk Pápa környékén. Végül csak 3 család gyűlt össze, de remekül szórakoztunk. Úgy volt, hogy ott alszunk a vendéglátóknál, de este mégiscsak úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk. Nem jutottunk messze, elvégre Emmának beállt a kis vekkere, este fürcsi, alvás, legkésőbb nyolckor. Egy nagyon szuper kis szállodában megkaptuk a toronyszobát, aminek a lenti részén a gyerekek, a galériáján pedig mi aludtunk Emmával.
Másnap pedig meglátogattuk a Pannonhalmi Apátságot. Az egy órás idegenvezetést Emma ájultan átaludta. De olyan mélyen, hogy amikor megsimogattam meg sem mozdult. Sápadt volt, és hűvös. Én meg iszonyúan megijedtem. Tudom hogy ez hülyeség, de teljesen kétségbeestem, mikor nem akart felébredni. Aztán szegénykémet végül mégiscsak felráztam, de nem kívános senkinek azt a pár másodpercet. Úgy éreztem órák telnek el. Még két óra múlva is remegtek a lábaim.
De minden összességében nagyon jólsikerült kis hétvége volt ez...