2003/09/05
Érdekes dolog történt ma. Vagyis az egész tegnap kezdődött. Este meglehetősen rosszul lettem. Szédülés, hányinger... Kicsit meglepődtem. Na, mondom, jól nézünk ki, ha máris kopogtat a kistesó. Este még tescoztunk, vettünk egy tesztet is. Hajnalban kibotorláltam, megcsináltam, és a félhomályban, ahogy a csipás szememmel rápislogtam, hát csak egy csík volt. Hát jó, legyen. Reggel Jura is megnézte, egy csík. Hát jó.
Aztán kicsit később felkeltem én is, frissen mosdva, tettrekészen perdültem ki a konyhába, és friss szemmel, a napsütésben mégegyszer megnéztem. Ott halványan, derengőn, bujkálón egy pici második csík. Egészen halvány, ha akarom ott, van, ha akarom nincs. SMS-eztem Jurának, ő pedig egyből hazajött... Ez nagyon meghatott. Nézegette, forgatta, de ő sem tudta eldönteni. Aztán jött anyu, odadugtam az orra alá. Ő is elég bizonytalan volt. Öcsém szerint -akit hozzánk fújt este az őszi szél- bizony van ott egy halvány csík.
Nincs folytatás. Jura délután újra megtekintette, szerinte nincs csík. Megegyeztünk, hogy egy hét múlva újra megcsináljuk, aztán majd meglátjuk.
Más.
Még egy hete beadtam a gyógyszertárba a popsikrém receptet, mondták, h másnapra kész, kaptam egy számot. Este kivettem a farmerem zsebéből, mondván mi van, ha másnap nem azt veszem fel, nem lesz nálam a cetli. Beraktam a pelenkázó tatyóba. Majd egy hétig hiába kerestem, eltűnt. Ma (nem halogathattam tovább) bekullogtam a gyógyszertárba, és bevallottam a néniknek, bizony elvesztettem a számot. Nem örültek, de a popsikrémet megkaptam. Mondták, ha mégis előkerülne, adjam azért be. Égő arccal somfordáltam ki. Anyuval mentünk a parkba (így ejtettük útba a patikát, ami ott van a sarkon). Mesélem neki az egészet, farmert, zsebet, miegymást, majd az előadást szinesítve bemutattam, hogy hova dugtam a kis műanyag bilétát annó. Ebben a pillanatban a kezembe símult a kis cetli. Döbbenten húztam ki a kezem, benne az elveszett lappal. Egy teljes hétig nem találtam, azt a zsebet többször is átkutattam.
Ím a tárgyak titokzatos élete. Ezek után teljes hülyét csináltam magamból, mikor visszavittem a patikába. Van ez így...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése