Nem tudom mijafrancér vagyok ilyen nyugtalan már tegnap óta... Klasszikus kellemetlen események (orvos, vizsga) előtti izgulás, csak most nincs előreláthatóan semmi ilyen.
Emma is meg van zakkanva, miattam, vagy tőlem függetlenül ő is attól a titokzatos "valamitől", nem tudom...
Nyilván nyomaszt ez a rohadt kocsiügy is, még mindig nem kaptuk meg a kocsit, ha hívjuk az embert csak valami homályos magyarázkodást kapunk. Ő szeretné, ha még használhatná a kocsit, amíg meg nem kapja a másikat.
Hol él ez? A seggfej...
Jurának persze még a fülén is meló folyik ki, nincs ideje hívogatni az embert. Tényleg jó lenne már ezt a dolgot lezárni, mert nyilván ez is szerepet játszik a feszkóban.
Jura úgy érzi, az ő kudarca, hogy nem tud rendesen odahatni, hiába mondom neki, hogy jobban szeretem én őt így, még ha később is lesz meg a kocsi, mint ha egy vérparaszt lenne, aki kiütné az embert a kocsiból...
Nem nagyon merem kérdezgetni, hogy beszélt-e már velük, mert azt úgy veszi, hogy őt cseszegetem. Tényleg utálom ezeket a szitukat, az az egy vígasztaló van benne, hogy mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy egy csapatban játszunk, és ha össze is vitatkozunk olykor-olykor, hamar tisztázzuk, hogy nem egymással van bajunk...