A Sándor-féle hipochonder-gén
Jura örökíti a lányaiba. Jura is rettenetesen hipochonder, de Zsófi túltesz rajta. Egészen idáig azt hittem, hogy őt nem lehet überelni.
Tévedtem...
Emma tehetséges tanítványnak mutatkozik. Minden egyes alkalommal aggódva hív a wc-hez, kisdologhoz, nagydologhoz, hosszasan elemezni kell, és biztosítani róla, hogy teljesen egészséges.
Azonkívül a hányás kiemelt szerephez jutott (akár csak Zsófinál), miden falat előtt meg kell esküdni, hogy nem fog tőle fosizni. Pláne nem hányni.
Reggelente hosszasan húzogatja az alsó szemhéját, hátha piros. Ezt addig csinálja, míg a végén tényleg vörös lesz a szeme. Akkor viszont halálos aggodalomba esik.
Sorolhatnám még...
Eleinte vicces, később bosszantó, végül halálosan idegesítő...
Egyetlen reményünk, hogy Zsófinál már enyhül a dolog. Szóval röpke nyolc évet kell kibírnunk...
2009/07/03
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ó, én meg már azt hittem, csak Balázs ilyen... Ő annyira retteg a hányástól, hogy amikor nagyritkán (kb évente egyszer) sor kerül rá, nem hajlandó kimenni a wc-re, hátha az ágyon elmúlik... Eddig mindig felmosás lett a vége :-D
Hasmenésnél pedig a wc-n ülve zokog, át kell ölelni és szaporán biztosítani arról, hogy nem fog ebbe belehalni :-))
Ami nekünk beválni látszik, az az, hogy félig komolyan vesszük, tehát foglalkozunk a dologgal, nem nevetjük ki, sőt, visszatérünk rá, hogy elmúlt-e már, és amikor elmúlt (pl életveszélyes térdhorzsolás), megbeszéljük, hogy naugye, nem volt ez azért olyan nagy dolog.
Állítólag nem jó elbagatellizálni, mert később makacs mániákhoz vezethet.
Ez most komoly??? Én ilyenről még nem is hallottam:O
A hányástól amúgy én is félek a mai napig, mivel nagyon ritkán történik meg velem.
Sajnos nagyon komoly, rémesen idegesítő... Én is próbálom fél-komolyan venni, de elég nehéz megtalálni az egészséges egyensúlyt...
Megjegyzés küldése