Emma elbúcsúzott Andi nénitől. Állítólag egész nap a nyomában volt, ráakaszkodott, mint egy kis bogáncs, árnyékként követte. Andi néni altatta, de mikor elment onnan, Emma felébredt, és ment utána.

Itthon aztán eltört a mécses, hosszasan zokogott, hogy ő Andi nénit akarja.

Meg is értem, Andi néni csúcsklasszis óvónéni. Mindig vidám, kedves, mindenen kacag, még akkor is, ha rossz a kedve. Olyan, mint a napsütés.

Én is szívből sajnálom, hogy itt kell őt hagyni.