Emma tegnap kirakta a Cumitündérnek a májszijait, hogy az elvihesse a szegény gyerekeknek.
A szívem szakadt meg, ahogy készült erre. Felkutatta az egész házat, minden cumit kicsit megszopogatott, és elköszönt tőle. Írtunk is egy levelet a Cumitündérnek, hogy biztosan naaagy ajándékot hozzon, bár csak három májszit talált. Lefekvéskor még sírdogált kicsit, hogy le kellett volna fényképezni a májszikat, hogy legalább képe maradjon róluk, így megígértem neki, hogy lefényképezem.
Este simán elaludt cumi nélkül, éjjel kettőkor kelt csak, mert szomjas volt. Akkor lementünk a konyhára, és kiderült, már ott járt a Cumitündér. Hozott neki egy hatalmas bocit.
Reggel picit sírdogált, ellopta Iván cumiját, és kicsit megszopogatta, de hamar el lehetett terelni a figyelmét. Nagyon büszke vagyok rá, de ez azért mégsem egy nagyon vidám poszt, mert látom, hogy milyen iszonyatosan nehéz neki ez most. Tudom, ha megcsinálja óriási sikerélmény lesz neki, és igyekszünk is erre koncentrálni.