2007/04/01

Sokadik fejezet

Elmélkedések egy jól sikerült napról, nochdazu gazdagabbak leszünk némi fizika tudással és egy jó adag tapasztalattal farmer nadrágokról és csúszdákról

Megvizsgáltuk ma a Hajógyári szigeten lévő óriáscsúszdákat.
Az egész úgy kezdődött, hogy mondtam a zuramnak, Jani!
Ja, nem! Mondtam a zuramnak, Jura! Remek az idő, vigyük a csimotákat játszózni.
Egy óbudai játszón kötöttünk ki, a lakótelep szívében, de ott legnagyobb sajnálatunkra nagyobb volt az egy négyzetcentire eső gyerek száma, mint az IKEJÁBAN egy esős őszi vasárnapon.
Így aztán továbbálltunk. Iván kétségbeesetten hajtogatta frissen tanult szavát, csúszda, csúszda.
Keserves zokogások közepette tuszkoltuk őket be a kocsiba, többen összehúzott szemekkel méregettek minket, talán csak nem gyereklopás esete forog fenn, de aztán belátták, hogy gyerek így csak a szüleivel cirkuszol.

Amikor az óriási csúszdákat megláttam a szigeten, már tudtam, ennek fele sem tréfa, hozni kellett volna váltás fehérneműt, barnamaci esetére.
A legkisebb csúszda is rémiszően magas és meredek és hullámos volt. Nekem legalábbis, akinek olyan tériszonyom van, hogy egy alacsonyabb hokedlin is pánikrohamot kapok.
Végtelen bátorságról tettem tanúbizonyságot, mikor lecsúsztam Emmával az ölemben. Egy dolgora nem számítottam, mégpedig arra, hogy a csúszda fém felülete számomra kevéssé kedvező kölcsönhatásba lép a farzsebemen lévő szegeccsel.
A fizika az fizika, a szegecs felizzot (talán szikrát is vetett csúsztomban), én meg már nem csak a halálfélelemtől verítékeztem, de a fájdalomtól is, lévén éppen szegecs-forma billog égett szegény, jobb napokat is látott alfelembe.

Iván még párszor lecsúszott ugyanezen a csúszdán, amit végig is néztem, majd közöltem a családommal, hogy most azonnal menjünk egy kevéssé életveszélyes játszótérre, ha nem akarják, hogy engem a mentő vigyen el onnan szívattak okán.
Így aztán átslattyogtunk a csuszik melletti babajátszóra, ahol a gyerekek korosztályának megfelelő játékok voltak.
Nem bántuk meg, istenien szórakoztunk, este hétig roptuk ott a bugit...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hol van ez a szigeten?

presh írta...

ööööö, hát bemész azon a szűk hídon, nem parkolsz le a parkolóban, hanem kicsit továbbmész, és ha ott leparkolsz, akkor balra menj, és egyszercsak ott lesz.
kimerítőbb választ nem tudok adni, mert olyan pocsék a tájékozódóképességem, hogy ha az utcánkba másik irányból megyek be, nem találom meg a házunkat :-)

Névtelen írta...

Köszi, megpróbáljuk. :-)