Hát ez a nap nem teljesen úgy sikerült, ahogy azt elterveztem.
Öcsikét megzavartam ezzel a Gekkó-felmérésre való cipeléssel, dehát minek is, a csaj túl sokat nem nézett rajta, engem kérdezgetett (pl. a bölcsiben nehezen tudják őt kizökkenteni a tevékenységéből? Hábakker fogggalmam sincs, én ilyet még sosem kérdeztem. Meg hát ők sem mondták, hogy "anyuka, gyerek szépen evett, aludt, kakilt, de járékból nemigen tudjuk úgí általában kizökkenteni".)
Na szegény volt nagy bömbi, mikor visszavittem, egész nap a bölcsi és az ovi között rohangáltam. Aztán ebéd után őt is hazahoztam. Ettől végképp kizökkent, nem is aludtak el délben, volt nagy sírás-rívás, fogaknak csikorgatása.
Persze ideges voltam, fene tudja miért, a szomszéd vénasszony is felhergelt, kiirtott egy csomó fát és bokrot a kerítésen innen, (mármint mi fánkat és bokrunkat), odadobáltam a letördelt-fűrészelt ágakat a kerítéséhez.
Falat, naaagy magas falat akarok oda! Most!
Ideges vagyok és nyűgös, és tele van az összes hócipőm mindennel.
A gyerekek utóbb persze elaludtak, most is alszanak, ajjaj, lesz itt virgonckodás este.
Talán sebaj, legalább meg tudják várni apjukat az esti cécóval.
Kéne nekem egy varázstündér, aki csinnn! mindent helyre tenne.