Bárhogy is halogattam, eljött az ideje a pince módszeres kirámolásának. Először is az üres üvegek elpaterolásával kezdtem. Mivel gyerekkorom óta nem jártam üvegvisszaváltóban, fogalmam sem volt róla, hogy mit vesznek vissza, és mit nem. Gondoltam elviszek mindent, aztán amit nem vesznek vissza, elviszem a szelektív gyűjtőbe.
A pince padlóját térdig érő halmokban borították üres üvegek. Sörös- és boros üvegeket még az előző lakóktól is örököltünk.
Kemény munkával felhordtam mindent, bepaloltam a kocsiba. A csomagtartó tele lett, jutott a hátsó ülések előtti padlóra is bőven.
A Tacskóban kétszer fordultam, mert a nagy bevásárló kocsi sem bírta egy szuszra elnyelni a szajrét. Vígan csörömpölök befele a Tacskóba, erjedt alkoholszagot húzva magam után, mikoris szembetalálkoztam egy csajjal, aki az oviban dolgozik. Rámeredt a kocsi tartalmára, majd zavarát leplezni próbálva visszaköszönt.
Nekem annyi! Mostantól az Isten se' mossa le rólam, hogy idült alkesz vagyok és/vagy üres üvegekből finanszírozom a magánovit...
A jó hír az, hogy több mint kétezer helyi egységet kaptam a cuccosért...