Ki mondta, hogy az oviba járás könnyű egy szülőnek? Hát senki.
Ki mondta, hogy csupa ragyogó napsütés az élet a gyerekek nélkül? Hát senki.
Állítom, jobban megszenvedem az ovit, mint Emma.
Mondjuk naná, hiszen ő egész nap játszik, bulizik, én rohanok ezer felé, ügyet intézni, próbálom a házat is gatyába rázni.
Ma reggel a szokásos mögémbújás után viszonylag könnyen ment óvónéni ölébe. Próbáltam búcsúzkodni, de nem nézett rám. Leforrázva csuktam be a csoportszoba ajtaját. Akkor meghallottam Emma hangját:
"Látod óvónéni, nem is sírok!"
Összecsavarodott a szívem. Okosabbak ők nálunk, és bölcsebbek is...