Jura valószínűleg megy Londonba augusztusban. Idén már másodjára? Egetverő arcátlanság...
Hamar gyorsan megnéztük, hogy mennyibe kerülne, ha mi is mennénk Milossal.
Hol vannak már a régi jó filléres repülőjegyek, mikor egy budapesti vacsora áráért az ember oda-vissza megjárta Londont repülővel?!
A gazdasági válság nyilván ide is begyűrűzött. Ötven rugó egy retur jegy fapaddal. Ez inkább egy londoni vacsora ára a Soho egyik menő éttermében. És még az ülés nélküli csecsszopó kisded után is kell fizetni, nem is keveset.

Tegyük fel, hogy mégiscsak kimegyünk...
Szállást a cég fizet, máris beljebb vagyunk pár tizessel, ha csak Marika néni kis padlásszobáját számoljuk, de persze a Sony nem ott szokta altatni az embereit, sokkal inkább a Regent street-en, ami máris összekapcsolódik a következő problémakörrel, mégpedig azzal, hogy Jura három teljes napig konferenciál.
Vajon mit csinál egy Londonban "unatkozó" három gyerekes anyuka egy pökésre az Oxford streettől? Három teljes napig?
Hát igen. Vásárol. Sokat. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy miért is teljes anyagi csőd, ha én is megyek Londonba, noha fapados géppel, ingyen szállással...

Erőst vívódom. Fogadkozhatnék én, hogy vásárolni éééén? Dehoogy! Majd mókusokat meg kacsákat etetek a parkokban. Na persze.
Igazából be sem megyek a NEXT-be, csak egy picit odasandítok a kirakatra jártomban-keltemben. Hát hóógyne.
Az a Mothercare tulajdonképpen elég messze is van, szinte már a Marble Arch-nál, legalább negyed óra gyalog... Hjakérem...
Pinduri önismerettel könnyen belátható, hogy ezek hangzatos szavak, ám megvalósíthatatlanok.
Marad a totális önmegtartóztatás, a nem-elutazás, a messziről vágyakozás, az itthon szomorkodás.
Anyaságom mártírzászlajára álmatlan éjszakák aranyszálával hímzett, kristálykönnyel öntözött szavak: hosszú idő óta az első teljes év London nélkül...