Hát akkor írok Macedóniáról, bár nem voltam ott, szóval ez a bejegyzés mellőzi most a személyes tapasztalatot.
Az út rettenetesen hoszú volt, de remekül lenyomták, nemsokkal a ballagás megkezdése után értek oda.
Valójában nem klasszikus ballagás volt, hanem egy műsor az egyik helyi színházban. A gyerekek nagyon élvezték, én is láttam a videót, nagyon klassz volt.
Aztán egy közös vacsora következett, ahol Ivánnak kisebb rajongó tábora alakult ki tini lányokból.
Kezdettől fogva kicsit sem problémáztak azon, hogy a beszélgetések általános nyelve az angol volt. Kommunikáltak kézzel-lábbal, a nagyon tolmácsoltak.
Este egy ágyban aludtak apával.
Másnap kis helye után következett Dani szülinapi bulija, ami egy akadályversennyel kezdődött. Az a buli is remekül sikerült.
Végül másnap hajnalban indultak haza, éppen az új ovibulira érkeztek meg.