Este fél nyolc. Milos megfürdetve, legalább fél órája fennt csicsikál. Előttem az egész este, egyedül vagyok, bármit csinálhatok. Évek óta nem volt ilyen, hát nagyon furi.
A nappali szét van kapva teljesen, a gyerekek játszósarkát dzsuvázom, kapva kaptam a lehetőségen, egy nap altt úgyis képtelenség lett volna gatyába rázni.
Milos kihasználta a lehetőséget, hogy nincs itthon a kamera, és az átfordulással kísérletezett egész délután. Nem tudom felvenni hát, milyen édes komoly tudós fejet vág, ahogy billenti, billenti a fejét egyre jobban, és várja a hatást.
Hiányzik az egész banda...