Hát elengedtem őket. Mind a kettőt.
Iván tegnap még lázas volt, de éjjel már nem, nyugodtan átaludta az éjszakát, és reggel vidáman ébredt, a nyakát sem fájlalta már.
Végül is már tegnap is jókedvű volt a láz ellenére, Jura szerint mindegy, hogy itthon ücsörög a kanapén, vagy a kocsiban, és hát tulajdonképpen igaza van.
A nagy részén túl van már, most már csak lábadozik, emiatt nem hagyhatom, hogy kimaradjon egy ilyen nagy kalandból. Jura nagyon lobbizott, hogy elvihesse mindkettejüket.
Abban biztos vagyok, hogy minden rendben lesz, most már csak azon drukkolok, hogy Emmán már ne törjön ki a kórság, ha már eddig megúszta.

Izgatottan készülődtek reggel, Jura belőtte nekik az úti DVD lejátszót, én még hosszasan ölelgettem-csókolgattam volna őket becsatolás címén, de elhessegettek, hogy nem látják tőlem a kisvakondot.
Hát igen...
Most kettesben vagyunk Milossal (kihasználom, hogy neki még sokkal fontosabb az, hogy ölelgetem, csókolgatom, mint a kisvakond), még olyan ez, mint egy sima hétköznap, este lesz majd furcsa...