Barátságok

Amikor egy pár összekerül, mindkét félnek (ideális esetben) van egy kialakult baráti köre. Amennyiben nem a baráti társaságban kerültek össze, ezek különböző körök.
Aztán megkezdődik a barátok összeeresztése, és vagy sikerül a dolog, vagy nem. Plusz ott van még az idő, mint fontos tényező, hiszen nem feltétlenül olyan intenzív a barátság három gyerek után egy esetleg közben szinglinek maradt baráttal, mint azokon a régi marihuánafüstös éjszakákon. De még talán azzal sem, akinek egyébiránt szintén három gyereke lett.
Az emberek, élethelyzetek változnak.
Aztán megszületnek a gyerekek, és lehet, hogy ők nem bírják egymást. Bizony, ilyen is van.

Amikor összekerültünk Jurával, az én baráti köröm nem tartott a családalapításnak még a terveinél sem. Igaz én sem, de ha a Nagy Ő jön, akkor fuccs a terveknek, meg kell ragadni az alkalmat, és nem ereszteni az embert...
Jura rosszabbul járt, az ő baráti körét az exneje örökölte.

Volt néhány hamvába holt próbálkozásunk, de az igazi fény Sződligeten csillant fel, Orsiék személyében.
Aztán mi elköltöztünk, és a telepről csak ők maradtak meg barátnak, de sajnos ritkán találkozunk.
És persze ott vannak mzs-ék is, bár a két harmadik kis lurkó érkezése rendesen betett az éjszakába nyúló társaspartiknak és borozásoknak.
Bár a fiúk és a gyerekek is jól kijönnek egymással, azért ez igazán a mi kettőnk barátsága, a csatolt részek csak élvezik a dolgot.
A nagy áttörést az ovi hozta meg. Itt végre összekerültünk Edináékkal (furcsa véletlen, ő régen együtt dolgozott Jurával), és Timiékkel.
Hurrá! Végre mindenki kedvel mindenkit, és a gyerekek is jól kijönnek egymással. Közel is lakunk egymáshoz.

Hogy miért a hosszas bevezető? Hát megmondom. Szombaton összefutottam a piacon Edinával (ez is mennyire jó már, ez egy életérzés összefutni a piacon egy baráttal), aki megkérdezte, nem akarjuk-e őket meghívni vasárnap, mert hogy remek az idő, de az ő kertjük még csak kopár síkság az építkezés miatt.
Hát dehogyisnem! Ez az igazi jó barátság ismérve, nem kell felesleges udvariassági köröket futni, szót csépelni.
Pontosan olyan remekül sikerült a vasárnap, ahogy az egész indult.
Jöttek Edináék, Timiék, grilleztünk egy jót, teleettük magunkat husival és sütivel, végül pedig bepakoltuk a maradék lomot a konténerbe.
A gyerekek pedig visítozva rohangáltak fel s alá, néha hajbakaptak, de a sarazás összekovácsolta őket.
Sok ilyen hétvégét még!