Kocsiügyek

Kinőttük puntókát bezony, nem háromgyerek-kompatibilis. Ha a babakocsiváz is bent van, akkor a fonott kosaram már nem fér be...
Meg aztán elég lerobbant állapotban is van szegénykém, mostohagyerek, nem vitás.
Szóval el kell adni, és venni újat. Fázom én ettől, én tipikusan az a fajta vagyok, akit ilyen esetekben jól át lehet rázni.
Na persze ha nagyon gazdag lennék, akkor csak besétálnék egy mazda kereskedésbe, és aszondanám, hoci nekem ide egy ilyet. Mivel a mazda nekem abszolúte szerelem, a vágyaim csúcsa. De nem vagyok krőzus, szóval innentől maradnak a kompromisszumok.
Mivel olyan kocsikból, amikbe elfér hátul három gyerekülés korlátozott a kínálat az általam megfizethető árfekvésben, nem túl sok kocsi maradt fenn a rostán.

Leginkább maradt a Picasso, ami egy cuki családi autó, de motorilag nem egy tigris (ez részemről komoly lemondás).
Tegnap aszonta E., hogy nézzem meg a Chevrolet Tacumát, mert egy ismerősének az van, és szuper, vagy Opel.
Neeeem, opelt nem - sikítottam fel, mert a bennem élő sznob azt már nem bírná elviselni.
Szóval megnéztem a Tacumát, és ööö hát, tényleg jó árban vannak, de ez a kocsi olyan rémesen unalmas, hogy ha csak ránézek, elalszom. Jesszusom, hogy nem tiltották még be ezt a kocsit, hát nem okoz tömegszerencsétlenséget, hogy a forgalomban körülötte autózóknak hangos horkolással koppan a feje a kormányon?

Mindenképpen kövér kompromisszum lesz ez, látom én, a bennem élő autómániásnak csúnyán víz alá lesz nyomva a feje, fene a jódolgomat...
Ötleteket és tanácsokat várok ezügyben...