Pénteken hozattunk egy konténert (az utolsó pillanatban a négy köbméterest hatra változtattuk), mivel a tavaszi lomtalanítás elmarad a faluban, a ház végébe pakolt lom viszont ezt meghallván nem távozott el önként és dalolva.
Kicsit izgultunk, nehogy az éj leple alatt telehordják a szuper (drága) konténerünket.
Persze ismételten túlbecsültük a szomszédságot.
Szombat reggelre kelve szerencsére a konténer pontosan olyan üresen tátongott, mint előző este. Délután tele is hordtunk a sok szeméttel. Régi ablakokkal és teraszajtókkal, szétrohadt kerti bútorral, mindenféle csomagolóanyaggal, régi koszlott, macskapisis szőnyegekkel, szóval csupa valóban használhatatlan cuccal.
Aztán bementünk kajálni. Mire végeztünk, az ajtóknak és ablakoknak lába kélt a konténerből.
Igencsak megörültünk a dolognak, hiszen volt még mit kidobni, de hely már nem volt a konténerben (hiába ugráltam rajta tömörítési célzattal a szomszédok nagy derültségére). Újra telehordtuk. És mint magos Déva vára reggelre kelve a fél konténert megint elhordták.
Így esett, hogy harmadjára is teleraktuk, ezt már kerti hulladékkal. Úgy tűnik, a tüskés ágak és kiszáradt kaktuszok a legelszántabb lomisokat is visszariasztották, mert hétfőre úgy maradt minden, ahogy előző este hagytuk.
Remélem az elhordott cuccokat valaki igazán tudja hasznosítani, és örömére szolgál.