Hazajött tegnap este végrevégre. Mintha két hete ment volna el. Végre egy jót aludtam (már amikor éppen nem mászkáltak a gyerekek, vagy kajált Milos).
És reggel végre jóízűen zsörtölődhettem, ez hiányzott nekem...
Komolyan, tisztára mint egy kamasz, hol mély depresszióban fetrengek a hiányától (tuti, hogy ma is későn jön haza), vagy szárnyalok a boldogságtól (hogy de legalább ma hazajön).

Reggel viszont szegény emberkém fogát kihúzták. Már két hete bőgött fogfájós oroszlánként, végre ma reggel elment orvoshoz. Hát igen, ez a fog menthetetlen volt, és egy másik is a másik oldalon.
Szegény drágám most hetekig oda fog járni, és odalapátoljuk egy átlagos család havi keresetét.