Ruhák
Mindent elborítanak, hatalmas kupacokban állnak a ház minden szegletében. Kinőtt, fiú-lány, téli-nyári, kölcsönbe adni, kapni. Szinte folyamatosan zúg a mosógép, a szárító, sosem érek a végére. Mindig van egy kupac, amit máshova kell vinni, el kell rakni, ki kell szelektálni.
Úgy érzem, a gyerekeim minden nap nőnek, vagy összemennek, fáradt szemmel méricskélem a rég nem hordott darabokat, kicsi-e már, vagy jó még, de ha mégis kicsi, hová tegyem?
A mosókonyhában térdig gázolok bennük, hullik a homok, a cukorkás papír, be kell-e áztatni, vagy elég az erősebb mosás? Vajon ide mi ömlött? Ahá, már emlékszem, indulás utáni második percben öntötte végig magán a kakaót, visítás, veszekedés, késés - szokás szerint.
Ruhák, ruhák, ruhák.
Na persze, egyetlen káros szenvedélyem maradt csak meg, a turizás. Nem tudok ellenállni neki, így aztán nem csoda, ha a házba áramló ruhák is csak szaporítják a kupacokat...