A nyúlon túl

Azt hiszem évek óta a legjobb Húsvétunk volt.
Nyugis, vidám, pihenős, de azért jövős-menős. Mindig is a kedvenc ünnepem volt a Húsvét, százszor inkább, mint karácsony, vagy a szülinapom.
Szombaton Jura ügyeket intézett, én meg itthon voltam a gyerekekkel. Főpróbája egy majdnem teljes napos háromgyerekes üzemnek. Klassz volt, a nagyon is jók voltak, de azért estére kidőltem.
Vasárnap a nyúl egészen korán elrejtette a meglepiket, erről nincsenek képek, csak videó. Mármint nem arról, hogy Jura Nyúl képében lopózik a kertben, hanem arról, hogy a gyerekek tojást keresnek. Találtak is rengeteget, minden bokor alján volt egy.
Aztán az ajándék sütisütő készletet kellett feltétlenül kipróbálni, így a Nagy Húsvéti Reggeli csak tizenegykor kezdődött el. Sebaj, egy ünneptől roncsolt idegzetű rokonom sem őrjöngött itt, hogy márpedig jajj az ünnep, és minden működjön rugóra.
Így megsütöttük a sütiket és együtt elköltöttük a reggelit.
Délután a kertben kapirgáltunk, és este még belefért egy fagyizással egybekötött bringázás is Vác főterén.
Hétfőn Orsiékhoz mentünk, a gyerekek a kertben játszottak, és egy bringakörre is elmentünk a telepen. Chilit is vittük, hiszen nagy barátja Marcipánnak, Orsiék kutyájának.
Nagyon kerek egész volt ez a három nap, imádtuk minden percét.