Túl vagyunk a MAG-3 izotóp vizsgálaton

Hát nem ez lesz a kedvenc szórakozásom, az tuti. Eddig is sejtettem, de mostantól egészen biztos, hogy az adott időpont kizárólag a páciensre vonatkozik, az orvosokra nem (vagy azért nagyon sokat kell fizetni).

No az I. sz. Gyerekklinika nem az a kimondott magánintézmény. 9-re érkeztünk, őrült tömeg. Szerencsére a rajtunk kívül a váróba zsúfolódott ezer ember a sebészetre várt, nem a nefrológiára.

Fél órás csúszással be is mehettünk, a takarítószertári méretű helységben a dokin kívült volt még két medikus is volt. Ehhez bezsúfolódtunk még mi ketten Jurával, és Milos. Vigyázállásban el is fértünk.

Hiphopp berakta a doki a branült Milos fejébe, mehettünk át a radiológiára.

No ott kiderült, hogy csúszás van, kb fél órát várni kell. Egy órát ücsörögtünk a folyosón, közben Milos evett és ki is aludta magát.

Bent a vizsgálóban megkapta a branülbe az izotópot, aztán ráhajtogatták a vákuummatracot. Üvöltött szegény, mint akit ölnek.

Úgy fél órán keresztül üvöltött lila fejjel, fuldokolva. Akkor végre sikerült megnyugtatnom. Nézett a szemembe, és panaszkodott. Akkor jött a dokinő a vízhajtóval, belenyomta a branülbe. Milos megint rázendített, újabb tíz percig üvöltött.

A végére elnyugodott, szerintem kifáradt.

A vesékből pedig nem és nem akart távozni az izotóp.

A dokinő azt mondta, ez egy fél órás vizsgálat. Mi pedig akkor már több mint háromnegyed órája voltunk ott.

Végül kiszabadítottak minket, és azt mondták, sétáljunk, együnk-igyunk, behívják a következőt, és utána visszarakják Milost a gépre, addig talán pisil.

Pisilt is, ahogy kibontottunk a pelusát.

Evett-ivott. A következő kisgyerek tényleg végzett fél óra alatt. Persze Milost akkor hívták vissza, mikor én élmentem pisilni (a legundorítóbb kórházi wc-t találtam meg ott, a bűz elviselhetetlen volt, de nem csak hogy szappan és kéztörlő nem volt, de csaptelep sem!).

Rohantam vissza. Szegény kis mókusommegadóan feküdt a vizsgálón, apa már pumpálta a matracot.A második kör már csak negyed óra volt, az izotóp tényleg kevesebb volt a veséjében.

Még egy nagy üvöltés, mikor kivették a branült, és mehettünk is. Kint még Milos lelocsolta apa cipőjét a pelenkázó előtt. A pelust sugárveszély feliratú kukába kellett dobni...

Egykor el is jöhettünk (9-re mentünk).

Szegény kismókusom este hatig aludt, egyszer kelt csak fel szopizni.

Túl vagyunk rajta, egy hét múlva lesz meg az eredmény.

(A képen a kis kupakos fejű mókuska éppen megpihen apa karjaiban a két menet között.)