Lányos nap

Múlt hét csütörtökön voltunk, és az utóbbi idők egyik legjobb ötlete volt. Délelőtt játszottunk itthon, és amikor Milos felébredt, felkerekedtünk. Beautztunk a Csigaboltba, ami tényleg fantasztikus hely. Emma választott magának egy kis kagylós dobozkát és egy kőállatkát. Ivánnak egy kőcicát vettünk, apának egy kőangyalt, Milosnak egy fogzós borostyánláncot.
Utána a Mekiben ettünk. Na jó, tudom, hogy nem egy nagy szám, de a gyerekek nagyjából félévente jutnak csak el oda, hát nekik nagy szám. Kapott gyerekmenüt, és én is azt ettem, hogy Ivánank is jusson meglepi.
Aztán hazafelé szépen bementünk a kedvenc cukinkba Veresen, Emma fagyit evett, én gesztenyepürét, Milos tejecskét. (Megjegyzem Milos kiválóan viselte magát egész nap, mint tiszteletbeli lány.)
A tölcsér természetesen meglepetés tölcsér volt, benne egy kis figura.
Már nem mentünk haza, inkább korán elmentünk az oviba Ivánért.
Emma annyira fel volt dobva, egész nap nevetgélt, csak úgy ragyogott a boldogságtól. Az oviban a barátait üldözte, és ha elkapott egyett, addig ölelte, amíg a földre estek.
Még sokáig ilyen feltűnően jókedvű volt, öröm volt ránézni. A lányos napok (és Ivánnak fiús napok) ezután bevezetésre kerülnek...