Egy átlagos délután

Remek, Milos pont időben szopizott, indulunk a gyerekekért az oviba. Na jó, kicsit ordít, amíg el nem indul a kocsi, de akkor elalszik.

Ovi.
(A gyerekek nyakig a homokozóban. Egy szőke kisfiú éppen homokot lapátol Iván fejére.)
Anyaaaaa, még nem akarok menniiiii!!! Menjünk Fanniékhoz! Menjünk játszóházba!
(Közben az óvónénik elhadarják a tudnivalókat. Iván megint nem aludt. Jessszus, mi vár rám!)
Gyertek mááááár, zár az ovi!
Neeeeem! Maradunk, motorozunk!
Ébredezik Milos, menjünk már, könyörgöm!
(Nincs is válasz, ezek a kis piszkok válaszra sem méltatnak. Na jó, akkor elő a csodafegyvert:)
Rendben, de én akkor elmentem. Sziasztoooook...
Neeeee, anya váááárj.
(Trappolnak utánam, ez mindig bejön, amióta egyszer tényleg majdnem otthagytam őket, már szálltam be a kocsiba, mikor rájöttek, nem viccelek.)
Játszunk nyitósat!
Oké, de akkor szálljatok be, mire Milost berakom.
Mondom szálljatok be! (Közben a hordozóval bénázok, hullanak szét a ruhák, rajzok, játékok.)
Anyaaa, Iván dobálja a köveket. (Apró fehér kavics a parkolóban.)
Iván! Mi a fészkes fenét csinálsz??! Nem szabad kövekkel dobálni a kocsikat! (Arról már leszokott, hogy ijesztegesse szegény sofőröket. Úgy csinál, mint aki kirohan az útra. Persze sosem rohan ki, de ezt az autósok nem tudják.)
Miért nem szabad?
Most ezt komolyan kérdezed? Ne szórakozz velem! (Ez a kölyök tényleg nem tudja, hát kicsi vadállatokat nevelek én?!) Majd elmondom a kocsiban, szállj már be.
(Közben Milos rázendít teli torokból. Két anyuka áll meg zilált korpuszom mellett.)
De éééédeeeees! Mennyi idős is? (Pont egy héttel idősebb, mint múlt héten, mikor legutóbb kérdezte.) Nagyon cuki, hát van hangja, az biztos...
Jaja! Az van neki! Iván! A kutya mindenit, megmondtam, hogy ne dobáld a köveket!
Nem dobálom! Berakom a csomagtartóba, hazavisszük. Otthon dobálhatom, ugye?
Miiii?! Mondd hogy viccelsz fiam!
Hogy kikerekedett a kis pofija a sok tejecskétől! (Gügyög a másik anyuka.)
Jaja, öt és fél kiló! (Közben a kocsi mögé kerülök. Nem vicelt. A látvány siralmas, több kiló kavics a csomagtartóban.)
Iván, ezt a kavicsot nem vihetjük haza, ez az ovié. Babi néni nagyon mérges lesz, ha ezt meglátja! (Kizárt, röhögni fog, de nagyon. Ismeri Ivánt.)
Anya, majd én segítek kiszedni. (Emma ajánlkozik.)
Jófej vagy, köszi. De ne egyenkééént!
Na és milyen a háromgyerekes élet? (Kiabálja anyuka, és kihúzza a fejét Milos fölül, félti a dobhártyáját, mert közben a bébi maximális hagerőre kapcsolt.)
Isssteniii, imádom minden percét! Na jó, ezeket a perceket talán kevésbé. (Próbálom a cuclit Milos szájába tuszkolni, ő meg kiköpdösi, hogy ordíthasson.) Szálljatok már beee!
(Végre bent ülnek, kész csoda! Játszunk nyitósat, ami abból áll, hogy letekerik az ablakot, és lenyomják a zárat. Nekem meg úgy kell csinálnom, mintha beszorult volna az ajtó. Végül rájövök a turpisságra, és beismerem, becsaptak. Szóról szóra úgy kell mondanom minden nap, mert különben kijavítanak. Gurulnak a nevetéstől.)
(Végre beülhetek én is, mindenki bekötve, Milos is csillapodik a motor hangjától. Egy pillanatra lehúnyom a szemem.)

A kocsiban
(Kétségbeesetten hívom Jurát, hogy pontosítsa, mikor is jön haza. Ugye most? Nem, még néhány emil, aztán indul valami irodaház megnyitójára, ami hatkor kezdődik. De jó hír, onnan egyenesen hazajön, legkésőbb hétig marad... Klassz, tehát megint én fektetek.)
Anyaaa, Iván leveszi a nadrágjáát!
Iván ne szórakozz már! Ne vedd le!
De melegem vaaan!
Na jó, de előbb a cipőt kell. (Most komolyan, tényleg öt éves lesz ez a gyerek, vagy kettő inkább?!)
(Iván bugyiban, Emma kabátban. Próbálom optimalizálni a kocsi belső hőmérsékletét.)
Na szóval miért is nem dobáljuk kaviccsal a kocsikat? (Dörgöm atyai szigorral.)
Mert akkor elfogynak a kavicsok, és Babi néni mérges lesz, meg sárban kell parkolnunk.
Öööö... Nem egészen...
(Hosszas fejtegetésbe bonyolódom a magántulajdonnal, rongálással, szabálysértésekkel kapcsolatban. Beleszövök némi joghurt megvonást is, illusztrálandó, milyen sok pénz lenne kifizetni egy fényezést. Emmát különösen érdekli, Ivánt viszont cseppet sem. Összevesznek egy játékon. A kocsiban eszeveszett visítás csap fel. Milos édesdeden alszik.
Hazaérve már mindketten bömbölnek, mert a játék elszakadt a nagy huzavonában.)

Otthon
Anyaaa! Homokozhatok?
Igen, bontsuk le a téli takarást. (Ó Milos, könyörgöm aludj még egy fél órát! Lehúzom a ponyvát a rajta felgyűlt víz beleömlik a homokba. Visítanak gyönyörüségükben.)
Nem, neeeeem tocsogtok bele.
Pecázni szabad?
Azt igen. De ne pancsoljatok bele. Ivááán! Te még bugyiban vagy? Gyere, vegyük fel a nadrágot és a cipőt.
(Felvesszük. Ledöcögök a kapuhoz a kukával, te jó ég, Jura újságja a földön hever, biztos kiesett a babakocsi aljából délután. Én meg áthajtottam rajta kocsival. Kétszer.)
(Visszafelé már hallom Ivánt.)
Anyaa, bepisiltem!
Gyere mutasd! Tényleg bepisiltél, még a cipődbe is belefolyt. Na gyere, menjünk be.
Nagyon fázom!
Azt elhiszem. Siessünk, vedd le a cuccokat, addig behozom Milost. (Csak fel ne ébredjen.)
(Gyors zuhany, törölközőbe tekerve viszem a nappaliba. Fázik, fáradt. Felhúzom rá a pizsamát. Fél hét, Milos lasssan tutira ébredni fog. Rohamtempóban elkészítem a vacsit, Emmának is előkészítem, a szendvicset csak be kelljen rakni a lapítóba ha bejön, addigra Milos már tuti kézben lesz. Iván eszik. Behívom Emmát. Csak remélem, hogy a kandi szomszéd nem most köszön rám. Bugyiban és melltartóban vagyok, mert Iván lelocsolt fürdés közben.)
Emmaaa! Gyere be!
Neeeee! Házat építek! (Te jó ég, tényleg. talicska, bicaj, rekesz, festői rendetlenségben elterítve a füvön, körülötte kerti szerszámok. Zseni ez a gyerek.)
Isssteni hááz, de könyörgöm gyere be, ha vacsit akarsz, Milos mindjárt ébred.
Jóó, rendben. (Ezt a mártír fejet! De jön, jófej!)
Gyors zuhanyzás.
Neeem, Iván előőőb.
Ő már kész van, gyere, siessünk.
Neeem, ne itt! A kádban!
Nem.
A fenti fürdőben!
Szó sem lehet róla, ilyen koszosan csak itt zuhanyozhatsz.
(Mire a tiltakozás végére ér már kész is van. Villámkéz Anya akcióban, jó szintidőt futok.)
(Milos felébred, üvölt. Gyors szopi, aztán Emma vacsorája, kezemben az alvó bébivel. Leülnek a tévé elé. Halleluja, felvihetem Milost fürdeni.)
(Béke és nyugalom, Milost lefürdetem, közben egyszer leszaladok, mert üvöltenek. Mire leérek nyugi van, befejezték a vacsit. Hol a telefonom? Ahhh, a kocsiban maradt. De jó, hogy nincsenek már minuszok. Nem fogadott hívások, Jura az. Már aggódott.)
Könyörgöm, mondd, hogy már úton vagy (szólok a telefonba, mikor felveszi.)
Igen, nyolcra otthon vagyok. Hét után nem sokkal elindultam, ahogy ígértem. Pedig akkor még csak a meleg előételt szolgálták fel...
Végtelenül jófej vagy, nehéz lehetett eljönni a főétel előtt. (Én nem jöttem volna el, főleg hogy tudom, otthon egy komplett ideg-elme osztály vár, zárt ajtókkal.)

Innentől már sima minden. Holnap velük ugyanez ugyanitt...
Kész röhej, én ezt élvezem. Mazochista lennék? Elég valószínű...