Tudom én, hogy a kismamák hormonilag álmodnak össze minden fasságot, de könyörgöm, most már elegem van abból, hogy sorozatban a sokadik éjszaka hullákkal álmodom. Gyerekekkel, akiknek nem dobog a szívük, de mozognak, fának rohant kocsiból kilógó összeroncsolt testekkel, jááááj! És még csak nem is rossz álmok a szó klasszikus értelmében, csak nagyon fárasztóak. Reggel úgy ébredek, mint aki egész éjjel követ tört a börtönszigeten...