Iván ma megdicsőülve ment oviba. Múlt héten bementünk elbúcsúzni a bölcsiből ott a gondozó nénik adták kézről kézre, hogy végre meggyógyult, ma pedig az óvónénije.
Reggel, mikor meglátta Zsuzsa néni, csak ölelte-csókolta, elmorzsolt pár könnycseppet, és azt szipogta, nagyon aggódott Ivánért. Elmondta neki, hogy minden nap megbeszélték a gyerekekkel, hogy mi van vele, és mikor jön végre oviba. Megtekintette az összes négy szuri helyét, a mellkasán a monitor tappancsnyomát (amit képtelen vagyok lesikálni róla).
Iván mint egy győztes hadvezér vonult a csoportszobába, hátra sem nézett.
Én ma mostam ki az utolsó kis véres pólóját, remélem ezzel a múlt heti történések le is zárultak...