Kakaókoncert

Nem lehet elég korán kezdeni a zsenge, fogékony gyermeki lélek komolyzenei művelését - gondolja Fischer Iván, és milyen jól gondolja! Most, hogy öcsike is lassan négy éves lesz, járhat ő is kakaókoncertre, és a tavaszi főpróba után (ahol csak Emma volt apával), az idei négy kakaókoncertből háromra vettünk jegyet. A márciusira csak azért nem, mert Milos akkoriban kerül szabadlábra.

Fischer egyszerűen zseniális. Bevonul a kopott, kockás mellényében, és zseniális pedagógiai érzékéről tanúságot téve a száz gyerek egy pillanat alatt némán, tátott szájjal bámul.

Megtanítja őket tapsolni, bohóckodik, mesél, és elrepít a zene birodalmába.

Amikor megkérdezi, kik vannak itt először, alig pár kéz emelkedik csak a magasba, a többiek már rutinos kakaókoncertezők.

Iván apa ölében ült végig, elernyedve itta magába a zenét, csak ritkán élénkült fel a háromnegyed óra alatt. Emma figyelmes nagylány volt, őt már az is foglalkoztatta, hogy megfejtse az összekötő szövegeket.

Mire végképp lankadt volna a figyelem, hopp, vége is lett, és lehetett menni az előcsarnokba, ahol piros pöttyös bögrében igazi főzött kakaó várta a kis koncertlátogatókat.