Áldott állapotok
Tudományosan tudom én, hogy a relaxin nevű hormon egy nagyon fontos hormon, mert a medencémet készíti fel a szülésre, és hát a "koordinációs zavar" csak egy aprócska mellékhatása ennek, mégis kifejezetten bosszant, hogy egy héten 2-3-szor török össze valamit. A kisporszívó lassan beköltözik a nappaliba, nincs értelme visszahordani a helyére.
A régóta esedékes új étkészlet megvásárlása sürgetővé vált...
Még akkor sem tudom kialudni magam, amikor átalszom az éjszakát, bár az annyira ritka, hogy szerintem csak megszokásból vagyok hulla fáradt azokon a reggeleken is.
Na és az álmok? Még mindig halottak, halottak. Most már tényleg sok-sok hete. Továbbra sem rémálmok, nem ijesztőek, vagy szomorúak, mégis olyan nagyon fárasztóak, mintha a maratont futnám le minden éjjel.
Igyekszem nem belecsúszni a nem-evésbe, ennek pedig hízás a vége. Egyrészről büszke vagyok magamra, hogy még ilyen lelkibajos időkben is képes vagyok enni, másrészről persze működnek a jó öreg anorexiás hízásparák. Azt mondják, ez sosem fog elmúlni, csillapodhat, erősödhet, de mindig meglesz. A legbölcsebb dolog, ha megtanulom elfogadni.
Milos péntek óta nagyon csendben van, csak néha moccan meg nagy duzzogva a kedvemért, ha nagyon piszkálom. Remélem a saját kis ügyeivel van elfoglalva, mondjuk vesét növeszt, cisztát apaszt...
És végül, de nem utolsósorban Juráról pár szó.
Az a gyengéd kedvesség és támogatás, amit tőle kapok, páratlan. Tudom, hogy ő is izgul, és rágódik azon, mi a helyzet Milossal. Mégis képes félretenni minden saját nyűgét, hogy a kedvemre tegyen, bármiben is, amit csak kívánok.
Még a Szent Harmadik Héten is képes volt időben hazajárni a kedvemért, és csak pénteken említette meg, hogy harmadik hét van ám, hónapzárás...
Lehetne mogorva, bezárkózhatna önmagába, háríthatna, tagadhatna. Ezek mind természetesek lennének egy férfi részéről. Helyette ő kedveskedik símogat, ölelget, Milossal cseveg.
A végső következtetés azért mégis az, hogy nincs okom panaszra, hiszen minden mindig csak jobb lesz, és London is nagyon jól fog esni jövő héten. Jó lesz csak ülni a buszon, vagy sétálni az utcákon, és nézni az embereket, a várost, ahogy él, lüktet, feltölt erővel...
2008/09/22
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Hú, sokat gondolok rád, apasztom a cisztát ezzel, remélem.
Megjegyzés küldése