Járok tornázni!
Na ez önmagában azért még nem akkora hír, hogy a CNN itt dörömböljön az ajtómon, de azért valamennyire mégis.
Az összes eddigi próbálkozásom kudarcba fúlt, jobbára a megfelelő motiváltság hiányából fakadóan (bahh, de szép mondat!).

Általánosban gyűlöltem a tornaórákat, mert sporttagozatos suliba jártam (ha normál osztályba is), és rettenetesen megalázónak találtam a tornaórákat, a vacogástól márványos combjaimat, az örökös bénaságomat, a muszáj-fradidrukkerséget.

Középiskolában egy remek húzással örökérvényűleg felmentettem magam, jól is tettem, a mindegyre előtörő labdafóbiám megakadályozta az önfeledt kosarazást. Bár negyedikre már olyan tesitanárunk volt, aki többet lógott, mint mi (pedig ez nagy szó!).

Nagy szünet következett, majd huszonévesen egy könnyes szakítás után dühből kezdtem el kondizni járni öcsémékkel. Azt nagyon élveztem, és viszonylag hamar döbbenetesen látványos eredményt értem el.
Aztán sajnos kibékültem a pasimmal, visszaköltöztem hozzá, és tovább keserítettük egymás életét, a kondizásokról meg elmaradoztam.
Megint nagy szünet következett.

Emma születése után következett egy harmatgyenge próbálkozás, jobbára konvencionális megfontolásokból. Hamar hamvába holt, de sok tapasztalattal lettem gazdagabb:
- nem fogok torna miatt korábban kelni, ki van csukva!
- képtelen vagyok ugrabugrákra járni, összezárva egy csapat izzadó, lihegő nővel (sokkal inkább pasikkal, de hát azok ugye ritkán látogatják csapatokban a fitness órákat)
- nem vagyok képes hülyeségekről csacsogni a női öltözőben

Nehéz helyzetbe kerültem. Legszívesebben kondizni jártam volna. Ha az ember megtanulja a gyakorlatokat, akkor szinte meditálni is lehet közben, testileg, szellemileg felszabadító érzés.
De nyúl vagyok, nem jártam utána.
Aztán a Nők Lapjában olvastam egy cikket egy nőről, akinek Dunakeszin van terme.
Megtetszett, elmentem megnézni.
Minden klappolt, bennem a mélyről jövő szándék, hogy tornáznom kell, leráznom magamról a belső feszültségeket, és ez a hely nekem pont megfelel.
Igaz közös órák vannak, de én statikus edzésekre járok, jóga, pilates stetshing. Semmi ugrabugra, dagadó nyaki ütőerek, lila fejek, órák utáni világonmindent megbánásra késztető izomláz.
Halk jógazene, sok nyújtás, tartásjavítás.
Hát ez kell nekem! Jókor voltam jó helyen, jókor jött a megfelelő infó és utánamentem. Ilyen egyszerű az egész.