Vénülünk, vénülünk. Itt a nyakamon a 10 éves érettségi találkozó, amit persze én szervezek meg, mint 5 éve.
Megírtam a wanted list-et, és hát 32 emberből 11-nek nem tudom az elérhetőségét. A másik 21-el viszont viszonylag rendszeres kapcsolatban állok, nem kevéssel heti rendszerességgel beszélünk. Szerintem ez királyság.

Délután megittam egy neo-citránt, remélve hogy megelőzök vele egy alapos megfázást. Meg is ittam, mire pár perce rá úgy megszédültem, hogy hosszú ideig csak hevertem, és forgott velem a világ.
Ilyenkor azoon parázok hogy ha valami komolyabb lenne, akkor mi a fenét csinálnék a két pici gyerekkel.
Jura messze dolgozik, és most így hirtelen nem is tudnék elképzelni olyan hírt, amire azonnal lecsapná a tollat a munkahelyén, és hazarohanna. De ha meg is tenné, egy átlagos munkanapon délután csúcsforgalomban másfél óra alatt érne haza.
Ehhhh... Mindig ez az agyalás...