Anyu elvitte hétvégére Emmát a dédi mamáékhoz vidékre. Hát mit ne mondjak, ez a szeparáció lehet hogy nekem nehezebben megy mint Emmának?!
Már tegnap este nagyon hiányzott, pedig akkor még itthon voltak. Mondjuk megnyugtató, hogy Jurának ugyanez az érzése volt.
Aztán reggel apa szépen elvitte őket a suliba, megtartottak két órát, majd irány a Keleti, és szépen elvonatoztak Szombathelyre. Ott már várta őket a dédi papa, hogy hazavigye őket Szilvágyra. Emmával többször is beszéltem telefonon, szinte önkívületben volt a gyönyörűségtől, szóval ő nagyon jól érzi magát.

Iván viszont kivirult, szinte nem is rosszalkodott, igaz kihasználta hogy egyeduralkodó lehet az ölemben, és szinte ki sem szállt onnan.
Délután összebújtunk a fotelban, és szerelmesen símogattuk egymást. Nagyon klassz volt.
Este nagy közös pancsi, majd Ivánt leraktuk. Már nyolctól miénk volt az este, az egész földszint...
Ami azt illeti, ki is használtuk. Nagyon kellemes összebújni egy gyertyafényes szobában az ágyon. Miközben ropog a tűz a kályhában, lágy zene szól, igazi kényeztetés. Nem is kell beszélni, elég átgondolni a másik fejébe a mondatokat, így is működik.
Nagyon jó ez így...