Már megint esik a hó, már megint betegek a gyerekek.
Na nem, nincs összefüggés, vagy legalábbis nem ok-okozati. Az összefüggés a fejemben van, márpedig azirányban, hogy ez most nekem nem jó.
Pedig szeretem a havat, és itt vidéken gyönyörű is. Még az utcában sem lesz soha ocsmány szürke, fekete latyak. Hófehér marad végig.
De most nekem mégsem annyira jó most ez. Szeretném ha már tavasz lenne, melegen sütne a nap.
Az hogy betegek a gyerekek?! Minden egyes fuldokló, öklendező, sírós köhögőrohamnál úgy érzem az én tüdőmet tépik ki, nekem ég és lüktet a torkom.
A hó, a betegség, a hideg monnyon le! Ezennel megszavazom a tavaszt!