Tegnap megnéztük a Mianyánk kivan! című filmet. Nagggyon jó volt. Végre egy üdítő humorú európai vígjáték. Tabukat döntöget, legalábbis ami az álszent, prűd holywoodi stílust illeti. Nagyon jólesett.
Az alapszitu is nagyon klassz, Madridban vagyunk, az állam végre elismeri a homoszexuálisok szerelmét, egyszerre sok homoszexuális pár készül egybekelni. A nagy eseményre sorra érkeznek az örömszülők - vegyes érzelmekkel.
Megismerhetjük a meleg fiúkat, a kapcsolatukat, a szüleiket. Van benne jópár instant poén, az a klasszikus kedves féle, amin már előre röhög az ember. Vannak benne ember-szerű emberek. Van benne egy csomó bonyodalom, és kiderül a nagyszülő korú emberekről hogy jé, nekik is vannak emberi érzéseik, túl a szülői hevületen igenis szerelmesek, kívánják egymást, szenvedélyesek, féltékenyek. Pont mint minden ember, csak erről nem illik beszélni...

Mikor jöttünk kifelé a film után a teremből egy srác hangja ütötte meg a fülemet, a következő kommentje volt a filmhez:
- Jó volt, csak az a sok buzi nem kellett volna bele.
Öööö...