Újból nekivágtam az éjszakai alvás megreformálásának. Jurát átküldtem a gyerekszobába a nagyokhoz, legalább ő tudjon aludni.
Én pedig megerősített szívvel tértem nyugovóra mit sem sejtő sarjam mellé.
Az elhatározás a következő volt:
- Csak egyszer kap cicit, éjjel egy körül. Elvégre egy 1+ éves gyerek kizárt, hogy éhenhaljon reggelre, ha csak egyszer szopik. (Később ezt is el akarom hagyni, de csak szép sorjában.)
- Csak akkor megyek oda hozzá, ha ordít, akkor is visszafektetem.

Nos ennek az lett a vége, hogy egy előtt kelt párszor, de visszafektettem, gond nélkül visszaaludt. Egy körül szopizott, majd utána is sokszor ébredt, de én lapultam az ágyban, ő meg pár nyiffantás után visszafeküdt és elszunnyadt. Ordítás nem is volt.
Hajnalban pedig mélyen bealudt, végül majdnem egy órával később ébredt, mint szokott. A végeredmény kipihent, mosolygós család. Én is kialudtam magam, hiszen kifejezetten pihentető úgy ébredni sokszor, hogy nem kell kikelni az ágyból. Jura is jót aludt a nagyoknál.

Ma már a délelőtti alváshoz is szopizás nélkül tettem le (persze előtte cicin csüngött a nappaliban vagy egy órát), és pár strófányi méltatlankodás után el is aludt.
Este azért jobban beöltöztetem, mert így egész éjjel kitakarózva aludt, ami azért nem kívánatos még ebben a zimankóban.