Azért jól van ez így...
Három baráti családnak hét gyereke változatos korokkal, héttől egy évesig. Mind ugyanoda, az Árnyasba járnak.
Borka most elsős (na jó, ő már nem jár oda), Emma nagycsoportos, Katica és Fanni középsős egy csoportban, egy másikban Iván középsős, de ők együtt jártak bölcsibe (mármint Fanni és Iván), Kitti bölcsis, és Milos reménybeli bölcsis.
Kitti is az oviban nőtt fel, teljesen természetes volt, hogy megy majd bölcsibe, születése óta ismeri a helyet, a gondozó néniket. Jövőre jön az oviba, egy csoportba a tesójával, Fannival és a másik baráttal, Katicával. Egyébként is ismer mindenkit az oviban, hiszen minden nap jár oda.
Tegnap átmentünk a bölcsibe, és kicsit fecsegtünk Marikával, a főnénivel. Közben a gyerekek (Milossal együtt) vidáman zsibongtak az udvaron.
Mire Milos bölcsis lesz, nem valami nagy ismeretlenbe megy bele, hanem egy megszokott környezetben, és emberek között fog több időt tölteni. Még csak azt sem mondom, akkor először nélkülem, mert simán vigyázott már rá és fog is több felnőtt közülük.
Már most ismeri a leendő óvónénijét (remélem Andi néni jó sokáig marad az ovi kötelékében), olyannyira, hogy minap a szülői alatt ő vigyázott rá.
Jó neki, a kis harmadiknak, egy baráti kör legkisebbjének, hiszen a nagyok kitapossák neki az utat, mindig lesz mellette egy testvér, vagy jóbarát.
Jól van ez így, szeretem, hogy így van...