Tegnapi nappal a gyerekek nekiláttak az óvodai homokozó módszeres hazahordásának. Mire az oviba értem, már nem látszott a ruhájuk színe, ugyanis nevdes homokréteg fedte be őket mindenhol.
Indulás előtt még elzavartam őket kezet mosni. De jól is tettem, ugyanis kinyitott a fagyizó a pék mellett, és a szezonnyitást két nagy adag fagyival ünnepelték. Ájult örömmámorban.
Hazaérve Iván végigfolyatta magán a (csoki)fagyit, majd beejtette maga mellé az ülésbe a maradékot. Amikor megláttam, azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek.
Homokkal kevert csokifagyi borította a gyereket térdig, itt-ott megtűzdelve némi tölcsérszilánkkal.
Röhögtünk egy jót, és megállapítottuk, a tavasz végérvényesen és visszavonhatatlanul bekövetkezett, annak pedig szerves része a napi több kiló homok és fagyifolt.
Az előszobában pucérra vetkőztek, és egyből a kádba rontottak, ahogy az nyáron bevett szokás nálunk.